Imádok kiállításokra járni, kortárs galériákba és lenyűgöző múzeumokba egyaránt. Legutóbb Prágában jártam a családommal, ahol szintén meglátogattunk néhány galériát. Volt kortárs, iparvárosi létesítmény magyar vonatkozású kiállítással, és óvárosi, klasszikusabbnak számító vonal is. Nem tudom, miért, de a kiállításokra járást nagyon pihentető élménynek tartom. Talán azért, mert az ember nyugodtan nézegetheti a festményeket, a fényképeket és az egyéb műtárgyakat – nem kell semmi mással foglalkozni. Vagy talán azért, mert egyedül lehetsz a gondolataiddal, miközben sétálgatsz és csodálod a műalkotásokat. A másik ok, amiért szeretek kiállításokra járni, az az, hogy inspirációt adnak a saját munkáimhoz. Nem úgy értem, hogy más művészek munkáit másolom, hanem inkább úgy, hogy a munkáikat látva elgondolkodom azon, hogy mit szeretnék legközelebb csinálni a saját művészeti gyakorlatomban. A kiállítások arra is jó alkalmat nyújtanak, hogy találkozzak más művészekkel, és beszélgessek a munkáikról, vagy akár közösen kezdjünk el a későbbiekben dolgozni valamin. De sajnos nem csak szórakozásból áll az élet, bizony a fogorvost nem tudom megúszni.
Mondjuk amióta ebbe az új fogászati rendelőbe járok, már nem is akarom, mert itt tudom, hogy nem kell semmitől sem tartanom. Egy kattintás ide a folytatáshoz….